A kezdetek

Kedves olvasó!

Ezt a történetet igazán a magam szórakoztatására írom! Nem mondom,hogy lesz benne sok tanács,bölcselet vagy bármi,viszont garantáltan érdekes,mint a legtöbb élettörténet.
Az elején,röviden,leírom hogyan telt a gyermekkorom. Nem volt szörnyű,sőt.. mondhatni átlagos volt.
Anya apa együtt élt,megteremtettek nekünk szinte mindent. A baj "csak" apukám hozzáállása volt. A tipikus "férfi". Úgy nőttem fel,hogy az alaptézis: a nők hülyék. Nyilván én már ott elcsesztem,hogy lánynak születtem. Mondjuk az első 5 évemben imádott apám,nyilván erről hiányosak az emlékeim,de van 1-2kép(pl a kocsmában)ahol ő büszke rám,hogy milyen szép,okos lánya van. Aztán,5 évesen megszületett öcsém. Sose felejtem el,nagybátyjámékkal(2unokatestvéremmel) elmentünk egy utcai fülkéhez,onnan hívtuk a kórházat. Unokatesóm kiabált ki a fülkéből,hogy "pöcsös" :) .Majd kijött apám is, "FIÚ"!!! Ugyan már akkor is elkeseredtem,hogy nem lány lett,de akkor még nem tudtam,hogy ez onnantól hogy megváltoztatja az életem. Onnantól apám részéről,kb le se voltam szarva,csak öcsi létezett. Ő volt a jó,én a rossz.(persze utólag tudom,hogy nem voltam egyszerű eset,de ő tényleg jobban szerette öcsémet,mint engem,csak mert fiú) ezt csak mamám és keresztszüleim látták,még szerencse,anya valahogy nem. Anyukámnak szentelek majd egy külön fejezetet,ő egy áldott jó asszony,anya :) szóval teltek az évek,8 évesen megszöktem,de csak unokatestvéremékig jutottam,hazavitt estére. De semmi nem változott,apám elítélt,eddig úgy tűnik örökre.
Persze ő volt "a férfi",dolgozott,kocsmába járt,pihent,aludt.. "a nő dolga meg a többi" 19évesen ismertem fel,mekkora nyomást gyakorolt az életünkre. Kint dolgoztam külföldön,1 éves próbaidővel,11hónap után elküldtek(nyilván értitek) szegény anyukámat nem akartam terhelni,1hétig gondoltam hogy mondjam el neki, végül úgy döntöttem,a legrövidebb út az egyenes. Az első reakciója: "úr isten apád mit fog szólni"... Ekkor értettem meg: hogy kit érdekel,hogy mit fog szólni! Helló,ez az én életem! Nekem van bajom/vagy nincs. Mit számít az ő véleménye? Min változtat? Hova visz előrébb??
Részletesebben nem akarok belemenni a gyerekkorba. Nem panaszkodom,nem mondom,hogy rossz volt,de apám önkényes elnyomásában éltem/éltünk
Köszönöm,hogy elolvastad,folytatás következik! :)